Nordseeturnier (23-24.05.2015)

Kétévente május végén kerül megrendezésre a Weser-folyó Északi-tengeri torkolatánál egy fantasztikus kempingben, négy komplett agility pályán a Nordseeturnier, azaz az Északi-tengeri Agility Verseny. Idén is több mint ötszáz nevezett kutya, négy pálya, tökéletes időjárás és fergeteges hangulat. Ha valaki ezen a versenyen két kutyával, ráadásul két különböző osztályú kutyával indul, …. na az külön kihívás. A két nap alatt nem egy alkalommal volt rá példa, hogy míg az egyik pályán A1 mini pályabejáráson voltam, addig a másik pályán éppen rajtoltam Anoriennal. Na ezt a klónom nélkül nem egyszerű kivitelezni, de erről majd később.
Kezdjük is az elején. Mi péntek délután érkeztünk a kempingbe. Sátor, vagyis lakóautóhelyet még találtunk, de a pálya, vagyis a pályák körül, már egy gombostűfejnyi hely sem volt, nem hogy egy pavilonnyi. Nem keseredtünk el. Már ekkor sejtettük, hogy nem sok időnk lesz a pavilonban ücsörögni. A lényeg, hogy legyen valahol egy kiindulási pont a pályák közelében. Ez sikerült.
Majd jött a séta a parton:

Grillezés a csapattagokkal, majd korai fekvés, mert nyolc órától pályabejárás vette kezdetét. Talán mondanom sem kell, hogy természetesen két pálya pályabejárásban is érintett voltam. De mivel volt háromnegyed óránk, így ez nem jelentett (még) kihívást.
Anoriennal a Jumping3 pályára szólítottak először:

A hibátlan futamunk után (természetesen nagyon büszke voltam), már rohantunk is az 1-es pályára, ahol a Jumping1 futamok zajlottak és már Badgert szólították:

Még egy hibátlan futam. Na most volt egy kis időnk örülni a két hibátlan futamnak.
Az A1 pályán gyorsabban haladtak, így a következő ismét Badger volt, akit szólítottak, ezúttal viszont az Agility1 pályára:

Hát itt sajnos nem csak a pályát és saját magamat “romboltam” le, de Badger-t elfelejtettem figyelmeztetni, hogy a hinta jön, így arról még csúnyán el is repült. Volt mit összekaparnunk ez után a futam után. A futamok előtti bemelegítést soha nem hanyagolom el, így talán ennek is köszönhetően Badger a nagy ugrástól nem sérült.
Míg Badger pihent, Anoriennal lefutottuk a Spiel, azaz Játék pályát pusztán kikapcsolódás, vagy akár mondhatjuk bemelegítés címszóval:

Ez esetben nem egytől húszig pályát kell teljesíteni és a legrövidebb idő alatt teljesítő páros nyer, hanem egy perc alatt egy végtelenített pályán a lehető legtöbb akadályt kell hibátlanul teljesíteni.
Mi 18 akadályig jutottunk Anoriennal. Szép volt kislány!
A szombati napra tervezett fejenként/kutyánként négy-négy futamot soknak találtam, főleg Badger hintáról lerepülése miatt is, így Badger a Játékfutamot nem futotta le.

Így egy kis vízparti séta után ismét jöhetett az agility pálya mégpedig Badger OpenAgility futamával:

Ismét hibátlan. Ügyi vagy Töki!
Már csak Anorien OpenAgility futama volt hátra:

Még egy hibátlan futam Anoriennal. Imádom a kiscsajt!

Este senkit nem kellett ringatni.
Vasárnap ismét egyszerre két pályabejárással kezdtük a napot, majd Anorien A3 pályájával megkezdtük a mai napot is.

Létra-zóna hiba. Ejnye-ejnye!
Sok időnk már megint nem volt, mert már kerestek Badgerrel az A1 pályára:

Nem mondhatom, hogy rettegés nélkül közelítettem a hintához, de szerencsére Badger fel sem vette. Hibátlan. Imádom!
A napi-következő futam is Badger nevéhez volt köthető, mégpedig a Jumping1 futammal:

Ismét egy hibátlan futam. Nem vagyok (nagyon) elfogult, de látom, hogy a második nap végére valamelyest lassult, de igenis büszke vagyok a kis Tökösömre.
Mi következhetett még? Hát Anorien Jumping3 futama:

Ismét hiba nélkül értünk célba. Hova fokozhatom még a dicsérő szavakat??? Erre Anorien csak azt válaszolná: “Öntsd virslibe!”
A hivatalos versenyeknek ezennel vége volt. Viszont önkéntes alapon még egy OpenJumping futamot le lehetett futni:

Mit tagadjuk: Badger elfáradt. Mégis tisztességesen végigcsinált két teljes agilitynapot élete harmadik agility versenyén.

Anorien nem hazudtolta meg magát. Hibátlan.
A hétvége mérlege Anorien szemszögéből:
6 hibátlan futam
1 db zónahiba
Badger szemszögéből:
4 hibátlan futam
1 DIS
1 db kéthibás futam
A helyezéseket illetően jutott minden:

Ami igazán megható volt, amikor Badger futamgyőzelme alkalmával a ringbíró bejátszotta a magyar himnuszt. Mit tagadjam, könnyek futottak a szemembe.

Amivel viszont még adós vagyok:
Hálát adok a sorsnak, hogy ilyen családom van, de méginkább hogy ilyen párt, férjet adott az élet, aki mindig mindenben teljes vállszélességgel támogat és segít. Nélküle ezt a hétvégét (sem) tudtuk volna ilyen szép eredménnyel zárni. Amíg én éppen pályát jártam, vagy valamelyik kutyával a pályán futottam, addig ő a soron következő futamra készítette fel a másikat. Nekünk az agility igazi csapatmunka, ahol a férjem a biztonságot adó “boxutcában” a csapatfőnök aki mindig mindent kézben tart. Köszönöm NEKED!

Wilhelmshaven Agility Turnier (2015.04.25)

Majd másfél hónap kihagyás után 2015. április 25. napján (szombaton) hajnalban újra útra keltünk. Ezúttal Wilhelmshaven felé vettük az irányt, természetesen agility versenyre érkeztünk és a tőlünk már megszokott módon elég korán ahhoz, hogy a pálya mellett, középtájt tudjuk felállítani kis egynapos táborunkat.

A szakadó esőben Badger az A1 pályával kezdett:

Egy megtagi. Nem baj. Annak örültünk, hogy teljesítettük a pályát és nem esett semmi baja Badgernek a csúszós pályán.

Majd Anorien A3 pályája következett:

Anorientól elvárható hibátlan teljesítménnyel.

Rövid séta után már következtek is a jumping pályák.


Badger-nek a jumping1 pályán ismét egy megtagadási hibája lett. Na bumm. Ennél rosszabb versenyünk sose legyen.

Anorien jumping3 pályája:

Hát ezt csúnyán elnéztem. Azt hiszem nagyon lazára vettem a pályát. Nyitva maradt a vállam, elkéstem a váltással. Kizárás. Nem mondom, hogy jól esett, de a hibákból tanul az ember. Nincs könnyű pálya! Minden pályán az első akadálytól az utolsó utáni együtt kell lenni a kutyával!

A nap végén önkéntes alapon lehetett jelentkezni a Spiel, azaz Játék-futamra. Mivel Badgernek elég volt a mai napra a két futam, így csak Anorien-nal vágtunk neki a “feladatnak”, hogy bebizonyítsuk, mi igenis tudunk hibátlant futni:


De még milyen hibátlant!!!!

Érdeklődve vártuk az eredményhirdetést, nem hiába:
Badger Agility1 futamával a 2., míg a Jumping futamával a 3. helyet szerezte meg.
Anoriennal az A3-ban nyújtott teljesítményünk csak a negyedik helyre volt elegendő, viszont a Spiel/Játék futamban a dobogó legfelső fokára állhattunk.

Az eredmény hirdetéskor már nem fényképezkedtünk, mert újra csúnya felhők csoportosultak felénk és egy jókora zuhit kaptunk.

Winter Cup III. (Finale) (2015.03.15)

Hogy milyen okosak is az uszkárok? Hogy rá tudnak érezni fontos eseményekre? Hát, igen. Éreznek minden minket ért behatást. Tisztában vannak a fontosabb eseményekkel. Hiszen már a reggeli készülődésnél nem lehetett Anoriennal bírni. A zokni felhúzásomat is olyan koncentrációval követte figyelemmel, hogy éreztem, ma teljesen egy húron pendülünk. (és ezt most a szó, kifejezés jó értelmében értem.)
A versenyhelyszínre ismét az elsők között érkeztünk, de ezt már talán írnom sem kellene. Szép kényelmesen kipakoltunk, elrendeztük a kutyákat, hogy mi is lássuk a pályát, de nekik is viszonylag nyugis helyük legyen, hogy napközben tudjanak pihenni is valamennyicskét.
Regisztráció után már épület is a Jumping3 pálya. A futam előtt kötöttem egy üzletet Anoriennal. Mondtam neki, hogy ha ma a finálé napján rontani, hibázni szeretne, akkor azt most ebben a tulajdonképpen már a finálé szempontjából érdektelen Jumping3 futamban tegye:

Hát ezt tisztességgel elrontottuk. Azt hiszem mondhatom, hogy itt mindketten együtt hibáztunk. Persze az enyém a nagyobb felelősség, hiszen én vagyok a felvezető, handler, de azért hogy elindul felém, és inkább megugrik még egy másik akadályt is. ezt nem tudom mire vélni. Nem is tudom, hányszor néztem már vissza a felvételt, de még mindig érthetetlen számomra, hogy mivel vette le, hogy inkább a másik akadályt ugorja le előbb. De ez már teljességgel mindegy is. Kezdtem aggódni. A nap első futama kizárás lett. Remélem ez volt a mai napi első és egyben utolsó DIS.
Aztán jött Briana Jumping1 futama:

Elég kényelmes, kocogósra sikerült ez a futam és még egy szlalomhiba is becsúszott. Na mindegy. Ezzel már biztos nem kerülünk dobogóra. De a mai napnak nem is ez volt a célja.
Következett Anorien Agility3 futama:

Hibátlan. Nagyon figyelt, nagyon ment, nagyon-nagy élmény volt ez a futam. Úgy éreztem igazán együtt vagyunk.
Az A2 futamok alatt elmentünk sétálni. Nem győztünk kapaszkodni a pórázokba, olyan hideg szél fújt kinn. Mikorra az Agility1 pálya épült, már ismét a lovardában voltunk, hiszen Brianával készültünk a futamra:

Ha a Jumping1 futamunkra azt mondtam, hogy kocogósra sikerült, akkor erre már csak a “mamzis” jelző maradt. Olyan szép kényelmes mamás tempóban vonult végig Briana a pályán, hogy ez alatt a futam alatt nem fáradtunk el.
Nem tudta letagadni, neki ma nem volt kedve futni. Ilyen nap is van az ember életében, hát még egy kutyáéban. Ettől függetlenül tisztességgel végigcsinálta a pályát.
Alig, hogy lejöttünk a pályáról, már épült is az utolsó pálya, a nap fénypontja a Finálé. A program szerint a Large, azaz a maxi kutyák kezdték volna a finálé futamokat, de az utolsó pillanatban mondták be a hangosba, hogy megváltoztatták a programkiírást és mégis a Small, azaz mini kutyák kezdik. És hát mivel mi kupasorozat három fordulójában nyújtott teljesítményünkkel Anoriennal is és Brianával is bejutottunk a Fináléba, így várható volt, hogy az első és az utolsó mini finalista is én leszek. Így is lett. Elsőnek a minik között Anoriennal szólítottak a pályára:

Bár nem ez volt életünk legszebb futama, de mindenképpen az egyik legfontosabb és HIBÁTLAN.
Egy röpke szussz nekem és már szólítottak is Brianával:

Egy nap három futam Brianával? Ez már önmagában is sok, de mikor éppen nincs kedve futni, …. Ahhoz képest viszont tisztességgel teljesítette még a Finálé futamot is, csak az a fránya hinta-mumus okozott egy hibát. De legalább nem kizárás lett.
Boldogan és elégedett ültem le nap végén és néztem végig a szebbnél szebb medium és maxi finálé futamokat. Aztán az eredményhirdetésnél ért csak igazán nagy meglepetés, amikor az Agility3 minik dobogós helyezetteit szólították. Úgy éreztem, magunkhoz képest igazán jókat futottunk Anoriennal, de a konkurenciát elnézve nem tartottam magunkat, futamainkat dobogó-esélyesnek. Így az eredményhirdetést nem igazán követtem. Csak akkor lepődtem meg igazán, amikor a tömeg felém fordult és mondják, hogy engem szólítanak Anoriennal. Néztem furcsán, hogy hova? miért?. Hova? Hova? Hát az Agility3 mini dobogó legfelső fokára. El sem tudom mondani, mennyire boldog voltam. Azt hittem a boldogságom már nem fokozható tovább. Szerencsére tévedtem.
Mint kiderült a Téli Kupasorozat finalistái közül méretenként csak egyet, a legjobbat díjazzák és hát a minik között nem más mint Anorien – aki egyetlenként teljesítette a finálé pályát hibátlanul – lett a Téli Kupasorozat Bajnoka (a mini kutyák között). Nincs is rá szó, hogy elmondjam, mit éreztem, mikor átvehettem a díjat.

Sok-sok finom falattal és másnap egy hatalmas Thülsfelder Talsperre-i kirándulással ünnepeltük meg a győzelmünket Anoriennal.
Nem győzők elégszer köszönetet mondani a sorsnak a családomért, valamint a családomnak a rengeteg támogatásért amit nem csak versenyeken napján, hanem még a leghétköznapi napokon is érzek az irányukból. KÖSZÖNÖM. Nélküled ma nem állhattam volna ott.

Winter Cup II. (Jever) (15.02.2015)

Ismét egy fantasztikus versenynapon vagyunk túl.
A dermesztő hideg reggelt egy A3 mini futammal, Anoriennal indítottuk:

Hát hagyott némi kívánnivalót maga után a futamunk. Nem mondhatom, hogy elégedett voltam, de hát utólag mit tud tenni az ember? Elfogadja, és előre néz a következő futamra.
A kevés A2 kutya miatt úgy éreztük, szinte csak egy szusszanásnyi időnk volt Briana A1 futama előtt:

Hinta-zóna-hiba. De legalább már nincs félelme a hintától és akik ismernek azok tudják, hogy ebben nem kevés “melónk” van. Úgyhogy büszke vagyok Briana teljesítményére.
Még csak leülni sem volt időnk, mert már is kezdődtek a Spiel, azaz Játék futamok. Ez a pálya a hivatalos versenyen kívüli futam kevesebb akadállyal, tényleg pusztán csak a játék kedvéért.
Először Brianával próbálkoztunk:

… inkább kevesebb sikerrel. De meg tudom érteni, hiszen éppen, hogy lejöttünk Brianával az A1 pályáról és már mennünk is kellett a Spiel-re.
Már jött is Anorien a Spiel pályára:

Anorien végigszövegelte a pályát.
Aztán kaptunk egy lehetőséget, hogy Badgerrel fehér kutyaként lefuthassuk a Spiel futamot. “Fehér kutyaként” lefutni egy pályát azt jelenti, hogy versenyen kívül. Mivel Németországban egy felvezető egy versenyen csak maximum két kutyával indulhat, így csak ez az egy lehetőség áll rendelkezésre a három vagy többkutyás gazdiknak, hogy “fehér kutyaként” lefuthatják a versenypályát harmadik kutyájukkal.
Szóval Badger és a Spiel futam:

Van még mit csiszolnunk a Badger-rel közös munkánkon, de mint A1 kutya a Spiel futamot összesítésben (az összes A1, A2 és A3 mini kutya között) a 3. helyen végezni, azt hiszem nem kis teljesítmény.
Ezen a napon nem sok pihenőidőm volt, mert ahogy végeztünk a Spiel pályán, már jött is a Jumping3 futam Anoriennal:

Hibátlan. Szép volt Anorien.
Briana Jumping1 futamával szólítottak a mai napon utoljára pályára:

Mind Briana, mind az én mozdulataimon látszottak a fáradság jelei, de tisztességgel végig csináltuk hibátlanul.

Az eredményhirdetéskor ismét nem egyszer szólítottak:
Briana az A1 futamban a 2., míg a Jumping1 futamban a 3. helyet szerezte meg.
Anorien az A3 futamban “csak” a 4., míg a Jumping3 futamban a 3. lett. Viszont ami igazán nagy meglepetés volt a számomra, hogy a Spiel futamot a 26 mini indulóból Anorien négyszázadmásodperccel a második helyezett előtt, de MEGNYERTE. Ebben a nagy mezőnyben végzett volna Badger a harmadik helyen, ha elfogadták volna a 3. kutya futamunkat.
Mérhetetlenül büszke vagyok valamennyi négylábú családtagunkra és a “csapatfőnök” páromra, aki minden háttérmunkát önként, csapatunkat segítve magára vállal.

Winter Cup I. (Jever) (11.01.2015)

Itt, a környékünkön (Niedersachsen) 2015. január 11. napján vette kezdetét a háromfordulós Téli Kupasorozat, ami Jeverben került megrendezésre.
Régi, jó szokásunkhoz híven korán érkeztünk verseny helyszínére, de sajnos velünk együtt a vihar is megérkezett. Olyan viharos erejű szél tombolt, hogy a pórázok kutyasétáltatás közben már nem is “C”, inkább “U” alakot vettek fel. Nem csak a mi négylábú családtagjaink, de még a közepes méretű kutyák is keményen küzdöttek a szembeszéllel. Szerencsére a csarnokban ezt nem lehetett érezni.

A versenyprogramot az Agility3 futamokkal kezdték, így mi Anoriennal álltunk először starthoz:

Egy verő??? Anorien fogyókúra indul. 🙂

Az A2 futamok alatt sétálni akartunk a kutyákkal, de sajnos a vihar igencsak lerövidítette a kutyák ezen igényét.
Szerencsénkre kevés A2 kutya volt, így már épült is az A1 pálya, ahol Brianával tehettünk tanúbizonyságot képességünkről:

Hibátlan. Szép volt kislány!

Majd jött egy kis zűrzavar, mivel a másik pályán a főprogrammal párhuzamosan zajlottak a Spiel, azaz Játék futamok. Viszont annyira rosszul jött ki ránk nézve a két pálya beosztása, hogy kapkodva tudtuk csak megjelenni ezen a pályán. Hát ez meg is látszott:

Azonnal a Briana futama után, rohantam Anoriennal a pályára. Hát ez így nem volt jó senkinek:

Na jó, ne legyünk telhetetlenek, na de Anorien!!! Szlalomhiba????
Sokat nem volt időm ezen őrlődni, mert már futhattunk is Anoriennal a Jumping3 pályán.

Hát így utólag azt mondom, még jó hogy inkább a Játék futamban hibázott Anorien és nem a Jumping3 futamban.
Nagyon gyorsan pörögtek a szervezők, és egy pillanat alatt építették is a Jumping1 pályát:

Azt hiszem nem árulok el titkot, így a felvétel megnézése után, hogy Briana egy “kicsit” elfáradt. Úgy gondolta, neki meg volt a napi két futamadagja, ne piszkáljam egy harmadik futammal is. Hát azért egy, egymegtagis futamot még így is sikerült összehoznunk.
Reménykedve vártuk az eredményhirdetést. (Nem hiába.)

Anorien az Agility3 és a Jumping3 futamban is a 2., 2., helyen végzett, összetett eredménye alapján pedig az 1. lett.
Briana az Agility1 futamot az 1. helyen, míg a Jumping1 futamot pedig az 5. helyen fejezte be. Az összetett eredményei alapján Briana a 2. helyen végzett.

Ezek alapján az eredmények alapján elmondhatjuk, hogy Briana az A1 mini mezőnyben, és Anorien az A3 mini mezőnyben kvalifikálták magukat a Téli Kupasorozat márciusi fináléjába. Büszke vagyok rájuk.

Agility Turnier in Stadthagen (13.12.2013)

2014. december 11-én (csütörtökön) este edzésről hazafele tartottunk, amikor is egy e-mail érkezett, miszerint a december 13-i versenyre felszabadult két hely és ha szeretnék, akkor tudunk indulni Stadthagenben. Naná, hogy szerettem volna. Egy kis villámgyors program-átszervezés következett és félórával később (22 órakor) már vissza is igazoltam. Eldöntöttem, megnézzük mit tud Badger a pályán. Innentől következett másfél nap teljes gyomorideg. Jól tettem? Nem korai? Jaj, istenem, nehogy lebőgés legyen. Nem is fejtegetem tovább, hogy pénteken milyen állapotban dolgoztam. A lényeg, hogy elérkezett a várvavárt szombat reggel.
Legnagyobb meglepetésemre az A3-ok mindkét futama délelőtt lezajlott és az A1, A2 kutyáknak csak 12 órától volt regisztráció.
Szóval kezdtünk Anorien Jumping3 futamával:

Hibátlan. A hajnali első futam kipipálva.
És már épült is az Agility3 pálya:

Hibátlan.
Egyre gyűlt bennem a feszültség, ahogy közeledett Badger pályára lépésének ideje.
Elérkezett a pillanat, amikor életünkben először Badger-t szólították A1 agility pályára:

HIBÁTLAN. Badger élete első agility futamát hibátlanul teljesítette. Persze érződött a futam alatt mind az én feszültségem, mind az ő tapasztalatlansága, de kit érdekel hibátlan és kész.
Már épült is a Jumping1 pálya:

Hát ebbe a futamba már becsúszott pár hiba és hát az ugrótechnikánk is szétesett. Szakmai szemmel lehet, hogy még nem volt kész Badger a versenyzésre, de legalább már túl vagyunk az első versenyén és mostmár tiszta fejjel látom át, mire kell még gyúrnunk, edzenünk, hogy tavasszal már igazán ütős teljesítménnyel drukkoljunk elő.
Az eredményhirdetéskor ért aztán csak a meglepetés:
Anorien a Jumping3 futamával a 4., az Agility3 futamával pedig a 3. helyen végzett. Kiegyensúlyozott teljesítményével pedig az összetett 3. helyen végzett.
Badger élete első agility futamában nem csak, hogy hibátlanul teljesített, de a dobogó legfelső fokára állhatott és még a hibákkal teletűzdelt Jumping1 futammal is a 3. helyen végzett. Így az összetett első helynek is örülhettünk.

Mérhetetlenül büszke vagyok a kutyáimra és a páromra, aki most is mint mindig teljes odaadással támogatja, segíti a szenvedélyünket.
Köszönettel tartozunk még Szoboszlay Erának, a KRAFT SE vezetőjének, aki még Magyarországon kezdte meg Badger felkészítését és így a messzi távolból is segíti munkánkat. Köszönjük Era.

Agility Turnier in Nienburg (09.11.2014)

Úgy rohannak a hetek, és pörögnek az események, hogy csak remélni tudom, hogy egyszer majd utolérem magam a beszámolók írásával. Bár nem panaszkodom, hiszen éppen ezt a pörgést szeretjük.
Szóval november második hétvégéjén Nienburgba utaztunk, ahol egy kellemes környezetben, ideális kutyás parkban felépített, homokos csarnokban vehettünk részt a soron következő agility versenyünkön.
A kinti igencsak szeles, már-már “jeges” időjárásra a csarnok fűtése adott enyhe gyógyírt.
A téli németországi agility metódus szerint délelőtt futnak az A3-as kutyák és kb. dél tájban mikor végeztek ők hazamehetnek és ekkorra kell csak az A2 és A1 kutyáknak megérkezni. Már csak azért is, hogy ne kelljen mindenkinek egésznap fagyoskodnia. Kivételek azok akik bevállalják, hogy egy versenynap két (egy A3 és egy A1) kutyával is futnak. Hát én ezek közé az elvetemült emberek közé tartozom.
Így hát a napot Anoriennal és a Jumping3 futammal kezdtük:

Hát ez egy kizárás lett. Így jár az aki elnagyolja a szlalombemenetet. De hát a két nappal korábbi edzésen olyan szépen csinálta Anorien a szlalomot, hogy már mindenhonnan betalált. Elnagyoltam, elbíztam magam. Na mindegy, jött a lelki sebemre a “Sport” szelet, amit Anyukámtól kaptunk Magyarországról és már itt is volt az A3 futam:

Hibátlan. Tudtam én hogy a Sport-szelet mindig segít.
Bár ez a sebesség csak az 5. helyre volt elég, de elégedett voltam.
Következtek az A1 futamok, ahol Brianával álltunk starthoz.

Hibátlan futamot abszolváltunk, de hát ezzel a szlalommal Briana szerintem örökké A1 kutya marad, hiszen pár másodperc időhibát mindig összeszedünk. De nem baj, hiszen az agility számunkra “csak” játék. Játék az önbizalom építésért, és játék a mozgás szeretetéért, játék a közös élményekért, “munkáért”.
Nem maradt más hátra mára, mint a Jumping1 futam Brianával:

Briana most jól megviccelt, de hát semmi tragédia nem történt, csak DIS lett a futamunk. Ettől függetlenül egy jót játszottunk.
A Briana hibátlan A1 futamával elért harmadik helyért, így is egy rendkívül praktikus termoszt vehettünk át.
Akármit, akárhogyan is teljesítenek vagy inkább teljesítünk akár a pályán, a hétköznapokban, mindig nagyon büszke vagyok rájuk.

Petersfehn (12.10.2014)

Kicsit elcsúsztam a beszámolók írásával, de igyekszem behozni a lemaradásunkat.
Még október második hétvégéjén került megrendezésre Petersfehn-ben az idei őszi-agility verseny.

Ez a versenynap a Jumping3 futamokkal kezdődött:

és hát mit mondhatnék, Anorien büszkeségem ezt a pályát hibátlanul teljesítette.

és már készülhettünk is Brianával a Jumping1 futamra:

Ez aztán a futós pálya. Majd kiköptem a tüdőmet, mire a hosszú egyeneseket lefutottam Brianával. Egy szlalombemenet hiba. Na, bumm. Ennél rosszabb sose legyen.

Már épült is az Agility3 pálya:

OMG, milyen blőd hiba. De ez is csak az én számlámra írható.

Már csak az Agility1 pálya volt hátra, ahol ismét Briana bizonyíthatott:

Vajon mit gyakoroltunk két nappal a verseny előtti edzésen? Hát persze, hogy a “kerültetést” hát ez most nem az lett volna. De szépen mentett Briana és így legalább nem kizárás lett, csak hibapont.

A hivatalos futamok után pedig következett egy játék futam, amit elsőre nem igazán értettem. Valószínű, hogy nem is fogom tudni értelmesen leírni a szabályát, de megpróbálom.
Minden párosnak volt X ideje (már nem emlékeszem, hogy mennyi), hogy teljesítse a pályát, betartva az agility szabályait. Tehát volt megtagadás, pályahiba, zónahiba, kizárás, nem szabadott leülnie, vagy lefeküdnie a kutyának. Viszont a pályában két helyen egy-egy vödör volt elhelyezve telis-tele mogyoróval. A felvezető kapott egy kis táskácskát, amit a futam alatt meg kellett tölteni mogyoróval.
Az nyert aki több mogyorót juttatott a célba a megadott időn belül.
Időtúllépés kizárást jelentett. A pályahibákért és megtagadásért mogyorólevonás járt.
Na, szóval ezt a játék futamot Brianával kezdtem:

Ha az időt nézték volna akkor a leggyorsabbak lettünk volna, viszont a bespázolt mogyoróink száma elég kevésre sikerült.
Mire Anoriennal álltunk a starthoz, már taktikát változtattam:

Időn belül töménytelen mogyorómennyiséggel érkeztünk a célba.

A Spiel, azaz játék-futamok után kezdődött az eredményhirdetés.

Még jó hogy a kisbusszal mentünk, így befértek a nyeremények.

Briana a Jumping1 futamban a 2., míg az Agility1 futamban az 1. helyen végzett.

Anorien a Jumping3 futamban is és az Agility3 futamban is a 2. helyet szerezte meg és a Spiel/Játék futamban a hibánk ellenére – köszönhetően a temérdek mogyorónknak – a 4. helyen végzett.

A sporttáskát elfelejtettem a fényképezkedéskor Anorien mellé tenni, amit a Spiel/Játék futam eredményéért kapott. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy még Anorien és Briana együtt is beleférnének.

Köszönöm nektek büszkeségeim, szeretteim (és ebbe a férjem és a négylábú gyerekeink is beletartoznak) azt a rengeteg munkát és kitartást, amit az Agility-be fektettek.

Ostfriesland Masters – Timmel (03-05.10.2014)

Október első hétvégéjén rendezték meg az Ostfriesland Masters háromnapos versenysorozatot.
A helyi időjárási viszonyok (eső, hajnalban 8 fok) miatt a sátras, vagy kisbuszban alvós kempingezést nem mertük bevállalni, így életünkben először lakókocsival vágtunk neki az utazásnak. A biztonság kedvéért már csütörtök este, munka után elindultunk a versenyhelyszínre, hogy tutira időben megérkezzünk és pénteken reggel 8 órakor, fitten, kipihenten állhassak rajthoz.
Az utazás nagyobb gond nélkül lezajlott, csupán csak a helyszín megtalálásához kellett némi telefonos segítséget kérnünk, mert a GPS-ünk valami érthetetlen módon nem találta a környék legnagyobb lovasközpontját. Éjjel tizenegy óra is elmúlt, mire elmondhattuk, hogy sikeresen megérkeztünk, leparkoltunk. Gyors séta a kutyikkal és már aludtunk is.
Gyorsan elérkezett a péntek reggel. Belépve a csarnokba, ámulat fogott el. Te jó ég, sejtettem, hogy a környék legnagyobb és talán legfontosabb versenyére neveztünk, de ez a csarnok minden álmomat felülmúlta. Kiváló minőségű homokos talaj, széles, nagy, tágas csarnok és micsoda nézőtér. Nézőtér??? Pánik indul, itt nézők is lesznek? Jaj, nekem.

Mire Anoriennal az Agility3 mini pályára szólítottak minket, már teljes volt a lámpaláz:

Ez meg is látszott a futamunkon, kizárás.
Na, majd a délutáni Jumping3 futamon bizonyítunk, gondoltam.

Ez sikerült, hibátlan. Nem mondhatom, hogy elégedetten mentünk este aludni, de reménykedve, hogy a szombati napunk jobb lesz.
Szombaton ismét az agility futamokkal kezdtünk Anoriennal:

… és ismét kizárás. El sem tudom mondani, hogy ezután mennyire összetörtem. Elúszott minden, nem jutottunk be a fináléba, gondoltam. Nem Anorien-ra haragudtam, hiszen ő nem hibázott, ő végig tökéletesen azt csinálta, amit én mutattam. Magam okoltam, haza akartam menni, elbújni a világ elől szégyenemben, haragudtam a világra. Hazaindulás előtt még felültem a családommal a nézőtérre. Ott pityeregtem a szebbnél szebb futamok láttán, hogy én ilyenre soha nem leszek képes, amikoris egyszer csak fordult velem egyet a világ. “Miért sírsz? Könnyekből nem lehet várat építeni! Szedd össze magad és küzdj!” Ekkor pedig megszólalt a telefonom, a csengőhangom:

“Féltve őrzött álmunk mindig visz tovább,
Megtart,mint egy háló, ringat,hogyha fáj.
Néha majd az úton zsákutcába érsz,
De közben annyi újat átélsz és remélsz.

Egy új kanyar,esélyt takar. …” (Hooligans)

Délután a Jumping3 futamban álltunk pályára:

Hibátlan. Na jó, van két hibátlan Jumping futamunk és két DIS Agility futamunk. A szombat esti állás szerint nem vagyunk benne a fináléban, de nem adjuk fel, van még vasárnap délelőtt egy agility futam és csak azután derül ki, hogy ki jut be a vasárnap délutáni fináléba.

“Menj,küzdj az álmodért,
Minden vágyadért,mi benned él.
Győztes lesz a harc,
Ha nincs több hátraarc,
Végül majd tiéd,miért szívből küzdenél. …” (Hooligans)

Vasárnap reggel ezek a szavak, dallamok csengtek a fülemben a pályabejárás alatt és a futam előtti pillanatokban, majd Anoriennal szólítottak az Agility3 pályára:

MEGCSINÁLTUK. Nem csak, hogy hosszú idő után végre volt hibátlan Agility futamunk, de ennek az eredménynek köszönhetően bekerültünk a hétvége 6 legjobb mini kutyája közé és a fináléban futhattunk.

Finálé:

HIBÁTLAN. Mérhetetlenül, kimondhatatlanul boldog és büszke voltam. Persze a Sheltie-k és Jack Russel Terrier-ek társaságában a végső győzelemre esélytelenek voltunk, de pár futamon keresztül jól esett a “dobogón” ülni. A nap végén összetettben a negyedik helyen végeztünk, amire rendkívül büszke vagyok.

Hatalmas köszönettel tartozom Anorien-nak, aki végig tökéletes kutyaként viselkedett. Amikor vigasztalásra volt szükségem, vigasztalt, amikor játékra, pörgésre, akkor nem hagyott magamba roskadni. Bebizonyította nekem, hogy igen küzdeni kell és érdemes.

Mindenkinek kívánok erőt és kitartást, hogy elérje az álmait!