Németországból jelentjük:
A családi kupaktanácsunk úgy döntött, hogy az idei évi szabadságunkat Németországban töltjük. Május eleje óta a programunk jórésze a kirándulásokról, pihenésről szól. Ha már úgyis itt vagyunk, akkor gondoltuk egy-két kiállítást is útba ejtünk.
Így hát múlt hétvégén felkerestük a VDH – Európa kiállítást, ahova természetesen még a nevezési határidőben neveztünk is.
Dortmundban a három nap alatt két kiállítás került megrendezésre, a VDH – Európa kiállítás és a nemzeti CAC kiállítás. A IX. fajtacsoport bírálatai szombaton és vasárnap zajlottak.

Reggeli készülődés:

Szombaton reggel – mint minden megmérettetés előtt – jó korán keltünk és így még a kapunyitás előtt a helyszínre érkeztünk. A kapu előtt még igencsak álmos kiállítók serege gyülekezett. De még az öt órai ébresztőnk ellenére sem mi voltunk az elsők a kapu előtt. Hozzáteszem mindössze 6 perc volt kocsival a szállástól a kiállítási csarnokig. A várakozók között ekkor még nem igazán indult be a traccsparti, inkább mindenki félkómásan támasztotta a felpakolt kocsit, ketrecet, boxot, stb.
Már kezdtünk éppen megfagyni, mikor pontban 7:00-kor nyitották a kapukat. Egy perccel sem korábban, pedig már szép tömeg verődött össze.
A ringhez érkezve lepakoltunk és már mentem is Badgerrel a ringbe, hogy szokja a fényeket, a hangulatot és a szagokat. A szépen gyülekező uszkárosok társultak a játékhoz. Hatalmas élmény volt számomra, hogy a – gondolom mások esetében is – frissen kozmetikázott kutyáikat odaengedték hozzánk játszani. Igazi hancúrozás alakult ki a törpe és toy uszkárok között, amibe még egy-két közép- és óriás is becsatlakozott. Nyolc óra fele már többeket behívtak és elkezdődött a befésülés. Kilenc órakor Ute Eberhard megkezdte a bírálatokat. Nem kímélte a kiállítókat és szép számmal szórta a “Nagyon jó”-kat. Igen komoly félelmeim voltak mire ránk került a sor. A törpe fehér, fekete, barna konkurencia megritkítása is szépen haladt mikor Badger következett.

Badger eredménye: Kitűnő 2., aminek már az indoklás nélkül is örültem. Amikor viszont odalépett hozzám Ute és elmondta, hogy nagyon tetszik neki Badger, szerinte “példás egyed”, csak kicsit sovánka, “hízlaljam”, szóval ekkor már szinte repkedtem  boldogságtól. Felfigyelt ránk, tetszünk neki (is). Fontos bírálat volt számunkra.

Briana eredménye: Kitűnő 1., CAC, VDH-Europasieger.
Hát ezt nem is nagyon magyaráznám. Ute imádta Brianát (is). A bírálatot követően ismét odalépett hozzám a bírónő és elmondta, hogy ez egy rendkívüli pillanat az életében, mert ő még soha nem találkozott ilyen szép black and tan uszkárral. Persze tisztában vagyunk vele, hogy Briana sem hibátlan, de ettől függetlenül jólesett.

A bírálatokat követően átvettük a Briana VDH – Európa győztes serlegét és az ajándékcsomagokat, majd elmentünk butikolni. Az “butik-csarnokok”-ban sétálva annyi ajándék tápot, jutalomfalatot, játékot és egyéb kutyás felszerelést, kelléket kaptunk, hogy szinte vennünk nem is kellett semmit.

Badger elfáradt:

Vasárnap a Nemzeti kiállításon vehettünk részt, ahova természetesen ismét jó korán érkeztünk. Ez a hajnal viszont hozott egy kellemetlen tulajdonságot magával: párás levegőt, ami sem a kiszárított uszkár szőrnek, sem az egyébként göndör hajamnak nem volt előnyös. Mire beértünk a ringbe igencsak hasonlítottunk egymásra a göndör szőrű uszkárjaimmal.
Sebaj. Következett a játék a ringben. Ismét hatalmas csoportosulás alakult ki az uszkárringben. Még egy black and tan óriás is becsatlakozott a játékba, aki olyan óvatos és figyelmes volt a kicsikkel, hogy csak na.
A játék után következhetett a befésülés és már kezdődtek is a bírálatok.
Ezen a napon is szép számmal születtek “nagyon jó” eredmények, ezért még jobban fésültem, ollóztam Badgert és Brianát. A párom már rám szólt, hogy nem marad semmi a kutyákból, üljek le.
Nem mondom, hogy türelmesen, de ezek után tétlenül vártunk a sorunkra.
Ja, amit viszont még soha nem tapasztaltam, a ringben dupla bírálat zajlott. A segédbíró külön asztalnál, külön ringtitkárral, de ugyanazon ringben bírálta a kutyákat szépen sorba. Úgyhogy igencsak figyelni kellett, mikor melyik bíróhoz lépünk be és ráadásul ne akadjunk össze a másik kutyával a ringben.
Badger: Kitűnő 1., J-CAC (VDH), J-CAC (VDP)
Ezzel Badger lett a kiállítás
- legszebb fiatal törpe,
- legszebb kan törpe, és
- legszebb fekete törpe
uszkárja.
A Fajtagyőztes egy gyöngyörű champion osztályos barna törpe szuka lett. A bírálatot követően a bíró úr is megerősítette az előző napi bírónő véleményét, miszerint Badger egy “példás fajtaképviselő”, de még kicsit soványka.
Ezen felbuzdulva, elmentem gyorsan a butik-csarnokokba és még vagy két zsáknyi tápot vettem.
Briana: Kitűnő 1., CAC (VDH), CAC (VDP), valamint BOB címeket ért el.
Őt is példás értékűnek nevezte a bíró úr.

A további butikolás elkerülése végett, inkább autóba pattantunk és elhagytuk a kiállítás helyszínét. A következő napokat igyekeztünk és igyekszünk a kutyák kénye-kedve szerint tölteni, hogy a következő kiállításra újra feltöltődjenek.

Sajnos a csarnokban készült képek nem igazán sikerültek. Úgy látszik a sok játék, juti és táp helyett inkább fényképező gépet kellene már vennünk.

De ja vu: Badger teljesen kimerült:

A hosszú hétvége első napján, 2012. április 28. napján (szombat) került megrendezésre a TKOK CAC és Klubkiállítás. A TKOK Uszkár Tagozata ugyanezen napra szervezte az Uszkár Speciál kiállítást is.
Így egy napon három kiállítási megmérettetésen vehettünk részt.

Tudtam, hogy fárasztó lesz, de már vártam is ezt a napot. Briana mellett Badgert is neveztem, hogy ő is szokja a “megpróbáltatásokat”.
Eleinte egész jól viselte, viszont az utolsó programoknál már szinte kergetnem kellett volna a kefével és a fésűvel, de inkább én is felvettem a “nem ezen múlik” hozzáállást. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen ez nem agility.

Tulajdonképpen a délutáni programmal kezdem a beszámolómat. Hogy miért? Majd a végén fény derül erre is.

TKOK Uszkár Speciál kiállítás (bíró: Gröschl Ferenc):
Az Uszkár Tagozat titkára Czidra Gyuláné és helyettese Gallai Irén, valamint segítőik egy rendkívül színvonalas, pörgős kiállítást szerveztek, ahol valamennyien jól éreztük magunkat. Igazi baráti piknik hangulat uralkodott a ringen kívül. A ringben viszont voltak “kemény” harcok, de a bíró úr következetes és korrekt bírálatait mindenki elfogadta.

Briana eredményei: Kitűnő 1., CAC, HFGY (BOB), El nem ismert Best In Show

Badger is minden tőle telhetőt megtett azért, hogy a végén büszkén feszíthessek mellette.
A kiállításon az uszkárok valamennyi színváltozata képviseltette magát, de a Junior Best In Show “fekete” dobogója mindenkit meglepett. Végülis a fekete egy domináns szín.
Eredményei: Kitűnő 1., HPJ, Junior Best In Show III.

TKOK Klubkiállítás (bíró: Sinisa Sancanin):
A klubkiállítás a nap végén, 16 órakor kezdődött, ekkora már elviselhetőbbé vált a hőség. Viszont a ringbe jutási lista végén szereplőknek már nem jutott klubgyőztes és fajtagyőztes plakett. Természetesen ígéretet kaptunk a postai úton történő pótlására. Ettől függetlenül ez egy kicsi árnyékot vetett az egésznapi jó hangulatra és szervezésre, de ne legyünk telhetetlenek. Így is bőségesen akadt “színesfém”, aminek az elszállítása némi gondot is okozott már este.

Briana eredményei: Kitűnő 1., CAC, Klubgyőztes (Club winner), HFGY (BOB), El nem ismert Best In Show

Badger ezt már tényleg nehezen viselte, izgett-mozgott, és a fésű? jaj, csak azt ne, “Anya, ne már, inkább had játszhassam a haverokkal” stílusban igen nehéz volt a BIS körben felvezetni.
Ennek ellenére az eredményei: Kitűnő 1., HPJ, Klubgyőzes (Club winner), HFGY (BOB), Best In Show III.

TKOK CAC kiállítás (bíró: Sárközy Gyula):
Tulajdonképpen minden ezzel kezdődött. Reggel időben érkeztünk, de már 8 órakor éreztük, melegünk lesz. Hamar-hamar felállítottuk a sátrakat és már kezdődött is a kutyák fésülgetése. Hatalmas beszélgetések fésülgetések közepette. Imádtam ezt a hangulatot, amikor minden jelenlévő uszkáros barát, segítő társ. Nincsenek furkálódások és egymás háta mögötti kibeszélések. A piknik hangulathoz mindenki egy kis hazaival járult hozzá és méginkább összekovácsolódott a társaság. Majd jöttek a bírálatok:

Briana eredményei: Kitűnő 1., CAC, HFGY (BOB), El nem ismert Best In Show

Badger eredményei: Kitűnő 1., HPJ, HFGY, Junior Best In Show

Talán mondanom sem kell, hogy Briana mai napon elért eredményei mellett a saját tenyésztésű Badger teljesítményei közül a JUNIOR BIS I. helyet emelném ki, ami rendkívüli büszkeséggel töltött / tölt el még ha ez “csak” egy TKOK kiállítás is volt, de igen egyszer mi is ott állhattunk a dobogó tetején. Nem mondhatom, hogy küzdöttem a könnyeimmel ….. hagytam had folyjanak, hiszen ezek a büszkeség könnyei voltak.

Nem győzöm elégszer megköszönni Baliczkiné Téri Piroskának, hogy Sun Of Dixieland Fire Light (alias Fira) a mi családunk teljes jogú tagja lehet, aki egy évvel ezelőtt megajándékozott minket többek között ezzel a fantasztikus fiúcskával.

Persze este senki mást nem kellett ringatni, kivéve Badgert. Ő még ezután az egész napos tortúra után is inkább a játék kacsát, békát választotta a puha ágy helyett.

Köszönjük a TKOK-nak és az Uszkár Tagozatnak ezt a fantasztikus hangulatú remek napot.

A hajnali szülinapi köszöntést követően indultunk Tárnokra a KRAFT SE Agility Kupára, ahol az A1 mini mezőnyében Brianával az alábbiak szerint teljesítettük az open jumping pályát:

Hát igen, sajnos elment a hátam mögött kúszni, de nem baj, legalább élvezte és engem már ez is jókedvre derített.

Majd jött a Fira az open jumping pályán:

és még Fira az A2 agility pályán:

Ez a repülős-akcója rám hozta a szívbajt, mint az a felvételen is hallatszik, de szerencsére semmi baja nem lett, sőt az utolsó két akadályt már gyorsan vette. Lehet, hogy nem volt eléggé felpörgetve a futamok előtt, hiányzott neki egy kis adrenalin.
Ezek után a futamok után senki nem hiszi el nekem, hogy Fira, mint a villám fut az edzéseken. Ezért is gondoltam, hogy elindulhat a versenyen. Hát az előzőek fényében nem tudom….. meglátom holnap az edzésen mit mutat. Abban reménykedek, hogy csak a versenyszituáció hat rá fékező-tényezőként.

Elérkezett Anorien ideje, jöhetett az Open Jumping pálya:

Hibátlan. Szuper. Erre azért büszke voltam, még akkor is, ha az elért időnk alapján a dobogóra nem jutottunk fel.

Jött Anorien és az A3 pálya.

Még magam sem hiszem el, hogy ezt az igencsak nehéz pályát, két nap versenyzés után fáradtan, kimerülten is hibátlanul teljesítette Anorien. Imádom a kiscsajt. (Persze valamennyi családtagomat imádom, tudjátok hogy értem.)
Legnagyobb meglepetésemre ennek az eredménynek köszönhetően Anoriennal a dobogó második fokára állhattunk.

A dobogó legfelső fokára a szintén KRAFT SE csapattag Péczely Tünde és Georgie állhatott, aki tulajdonképpen Anorien nagybátyja is. Gratulálunk Tündének és Georgienak is.

A mai második helyünket Debbie emlékének ajánljuk.

A szombati hajnali kelés után már nem okozott gondot a vasárnapi ébresztő. Ez a hajnali ébresztő viszont szép emlékeket ébresztett bennünk.

Egy évvel ezelőtt hajnal három órakor indultunk az állatorvoshoz, mert a “B” alom születésénél komplikációk adódtak. Beeper már türelmetlenül jönni akart, de “korlátokba” ütközött. Örök hálánk Dr. Győri Balázsnak, akit még a hajnali órán is hívhattunk és már jött is a rendelőbe. Négy órakor már a kezünkben voltak mindhárman. Születési sorrend:  Beeper (apricot szuka), Badger (fekete kan), Bleia (fekete szuka).

Nagyon-nagyon boldog születésnapot kívánunk Beepernek és Bleianak, akik tőlünk fizikailag ugyan távol, de tudjuk, hogy mindketten rendkívül szerető családban élnek telis-tele élményekkel.

Addig is, amíg Bleiaval és Beeperrel nem találkozunk (reményeink szerint két hét múlva), Badgert elhalmoztuk játékokkal, jutalomfalatokkal és persze az elmaradhatatlan tortával:

Happy birthday to our king, Badger:

Annyi minden történt ezen a hétvégén, hogy szinte nem is tudom, hol kezdjem.
Azt hiszem legjobb lesz ha időpont szerinti sorrendben haladunk:

Minden szombaton hajnalban kezdődött. Hajnalok hajnalán ébresztő, séta a kutyákkal, szendvicskészítés, öltözködés, és semmi idegeskedés, mert különben a párom eltilt a versenyektől. Csak finom célozgatás: talán lassan indulnunk kellene. …. és már az autóban is a család, indulunk. Cím? Óó. Állj. Hátul a csomagtartóban. Már meg is vannak a gps koordináták. Úton vagyunk. Ahogy felhajtottunk az autópályára a kutyákkal együtt én is álomba szenderültem. Hát hiába kimerített a hajnali stressz. Mikor megébredek már Dunakeszi új, de rendkívül zsúfolt lakótelepén találom magam. Mit keresünk itt? Ide hozott a GPS. Óó.. már megint gondok vannak. Nézd… visz tovább, még két perc. Vissza az előző kereszteződésig, ahol két fa között kell behajtani az erdőbe, ami az előző körnél nem látszott.  Majd következett kb. 1 km földutas zötykölődés. Ha nem ment volna előttünk egy másik kutyás autó, már rég visszafordultunk volna. De nem tettük. Így szerencsére még időben megérkeztünk a helyszínre. Velünk együtt érkezett a csúnya sötét felhő is, bár még volt időnk kipakolni és felállítani a sátrat, de aztán egy könnyű – szerencsére csak aprócseppes esőcske érkezett.
A szervezők pörögtek és már állt is a jumping pálya. Eső elállt.

Eljött Anorien pályára lépésének ideje:

Szuper: Egy verő? Hát ezt meg hogy csináltad? Mindegy, szép volt. Túl vagyunk az első stresszen. Vártuk a másodikat. Gyorsabban jött mint azt gondoltuk volna. Mikor megláttuk, hogy milyen akadályokból épül a pálya ….. Rá kellett jönnünk, nagyon el vagyunk kényeztetve a Kraft-os akadálysorral. A kutyák biztonságát figyelembe véve a futamunk minősítése: csak semmi hajtás, szépen, lassan. Ennek ellenére Anorien a második kúszóban így is elesett, de szerencsénkre nem sérült.

Várjuk a pontok összesítését és fizikailag és a legfontosabb lelkileg is készülünk az IMCA harmadik és negyedik fordulójára.

A szeles időt leszámítva gyönyörű napsütéses reggel virradt ránk tegnap.

Briana királykisasszony betöltötte a 4. életévét.

Volt ajándék, jutalomfalat, és persze az elmaradhatatlan torta:

Idén bébirépával és egy kis sajttal is spékeltem meg az imádott lazac-tortát.

Volt is sikere, mert még a fényképezkedéshez készülődtünk, próbáltuk belőni a sérót, ebben a szeles időben, amikor Briana már kiszagolta … mit kiszagolta, kiharapott egy jókora darabot a tortából. Úgy kellett ügyeskednem, forgatnom a tányért, hogy ne látszódjon a torta folytonossági hiánya a fényképeken.

Azért sikerült egy-két felnőttes – négyéveshez méltó – képet is csinálni.

Természetesen hamarosan eljött a pillanat, amikor már megunta a fotózkodást ….

és ezt a maga finom stílusában jelezte is felém.

Hát, lehet nem imádni és nem teljesíteni a kívánságait?

Így hát a torta felvágását és a család négylábú tagjai általi befalását követően kimentünk a bandával a Duna-partra sétálni és egy nagyot játszani.

Elmondhatjuk a múlt hétvégéről, hogy igazán rövid volt. Nem elég, hogy a szombat munkanap volt még az óra előreállítás is erre  hétvégére esett. Lássunk pozitívan. Mostantól tovább van világos, tovább lehetünk a szabadban, többet játszhatunk a kutyáinkkal.
Na, ez az, amire vasárnap este már nem volt energiám, de szerencsémre a kis bandánk is hasonló véleményen volt és már korán “kidőltünk” a sorból. (Mármint elmentünk aludni.)

De kezdjünk a vasárnap reggellel. Korán – a fentiek miatt – extrém korán keltünk, mert még a tél folyamán Anorient beneveztem az IMCA válogató sorozatra. Bíztam benne, hogy a tavalyi IMCA válogatókhoz hasonlóan idén is szabadtéri futamokon kerül megrendezésre. Tévedtem. Legalábbis ezen első forduló a TordasZoo lovardájába szerveződött, amivel nem lett volna baj, de a 20 oC és a gyönyörű tavaszi napsütés inkább füves területre csalogatott volna.

Dehát mit lehet(ett) tenni. Mentünk és futottunk a homokban.

Már megint az a fránya szlalom. Mindig rágörcsölök, hogy jaj-jaj csak a szlalombemenet sikerüljön. Így tuti mindig elrontja. Ilyenkor eldöntöm, hogy jó-jó a következőnél nem görcsölök, megbízom benne. De jön a futam és elfelejtem hogy nem szabad görcsölni.

Sikerült. Persze délutánra már kellőképpen fáradt voltam nem pörögtem úgy, ahogy kellett volna, de kit érdekel megvolt a szlalombemenet. Hurrá.

Ami még jó hír volt ezzel a nappal kapcsolatban, hogy még ezzel a gyengusz teljesítményünkkel is sikerült pontokat szereznünk. Apró lépésekkel a cél felé.

Reklamációk, panaszok érkeztek hozzánk, hogy az elmúlt egy hónapban nem frissítettem a honlapot.

Igaz. Tényleg elmaradtam a beszámolókkal, ezért most igyekszem egyben leírni az elmúlt hónap eseményeit:

A MEOE Téli Kupasorozat után kezdődött az FCI VB és EO válogató, amire Anoriennal neveztünk.
Már a Téli Kupán is betegen futottam, aminek meg lett a következménye, szövődménye: arcüreggyulladás. Ezzel az egyáltalán nem kellemes betegséggel indultunk a március 10-11-i hétvégén megrendezésre került I. és II. fordulón. Hát finoman szólva is egy nagy nulla volt az eredményünk. A szombati helyszín még tetszett. Csömörön a Metro Sportarénában voltunk és az időnk is gyönyörű volt. Ezen a napon a három futamból kettő – nem szépen, de – még hibátlanul is sikerült. Viszont a vasárnapi szigetszentmiklósi futamokra nem is szívesen emlékszem. Tény, hogy azt a csarnokot nem is szeretem, de erre nem foghatom az eredménytelenségünket. Ezen túl kell lépnem egyszer. Ha itt szerveznek futamot, akkor itt kell teljesíteni. Hozzáteszem az időjárás is viharos, szelesre fordult. A lényeg sajnos annyi, hogy Így a Svédországban megrendezésre kerülő EO-ra (European Open) nem jutottunk ki versenyzőként.

A másik fontos és nem kicsit pozitívabb esemény márciusban, hogy Briana zu Dietzenbach a MKSZ – Társasági Kutyák Országos Klubja által meghirdetett 2011. év kutyája pályázaton “Év Győztes 2011″ címet szerzett, valamint a IX. fajtacsoport eredményeinek összesítése alapján a Top III. helyen végzett.

Brianánk életében még egy nagyon fontos esemény történt:
A MEOE szóbeli tájékoztatása alapján 12/2012 (01. 20.) MEOE OE határozatában az Országos Elnökség elfogadta a Joker Uszkár Klub Többszínű Uszkárok Tenyésztési Szabályzatát. (Az erre vonatkozó írásos dokumentumot még várjuk.)
Viszont ezen tájékoztatás alapján már a idei év első Joker Uszkár Klub által szervezett tenyészszemlén Briana zu Dietzenbach megjelenhetett bírálatra. A tenyészszemle bírálat eredménye alapján: Briana Tenyészthető.
Fentiek alapján Briana és a kellő körültekintetéssel kiválasztott kan kölykei már MEOE törzskönyvet kaphatnak.
Ezúton is szeretnék minden kedves érdeklődőt tájékoztatni arról, hogy a kennelünkben a következő, az első black and tan színváltozatú alom születését 2012. év őszére tervezzük. A kanról is hamarosan további információkkal szolgálok.

Badger eltökélten, valami hihetetlen energiával jár agility edzésre. Azt a lelkesedést és tenni akarást nem lehet utolérni. És ezt most értsétek szó szerint. Akik még emlékeznek a Fira mamzis tempójára, azok talán el sem hiszik majd, hogy Badger a Fira kölyke. Számomra az is új dolog, hogy nem jutalomfalattal, hanem játékkal “dolgozunk”. Badger tempója miatt nekem külön futóedzésekre kell járnom. Már két hete szigorú esti és reggeli futótréning van (nekem). Remélem meg fog látszani a teljesítményünkön.

Múlt hétvégén a MEOE Téli Kupasorozat 4. fordulójára készültünk.
Szombaton még itthon, Rácalmáson sétáltunk egy nagyot a Duna-parton, majd időben lefeküdtünk, hogy a vasárnap hajnali ébresztő ne jelentsen gondot.
Hát hogy is mondjam, az ébresztővel nem is volt gond. Akkor ért csak igazán nagy meglepetés, amikor szólni akartam a kutyákhoz. Semmi – nem túlzok – semmi hang nem jött ki a torkomból. Még a kutyák is furcsán néztek rám.  Úgy gondoltam, hogy ha “csak” ennyi a bajom, ez nem lehet akadálya annak, hogy elinduljunk a 4. fordulóban is, így hát összepakoltuk a családot és útra keltünk Szigetszentmiklósra.

A verseny helyszínén a Kraft SE csapattagok és a többi versenytársunk is kérdőn nézett rám, hogy ily némán hogy fogjuk teljesíteni a pályákat.

Briana open jumping futama a következőképpen alakult:

Anorien open jumping futama előtt kicsit több időnk volt, így a pálya széléről megmutogattam Anoriennak a pályát. Persze tudom, most sokan kinevetnek, de lássuk be, nekem most minden trükkre, taktikára szükségem volt:

Hozzáteszem, ekkor már kellőképpen szédültem is és roppant módon fájt a fejem a hangképzés-erőltetésétől. Már szívem szerint az A3 agility futam előtt hazajöttem volna. Aztán még valahonnan, valamelyik rejtett tartalékomból elővett energiámmal kiálltunk Anoriennal az A3 agility pálya startjához.

Azt nem mondhatom, hogy végigszáguldottunk a pályán, de legalább teljesítettük. A futamot visszanézve jól látható, hogy Anorien tempója csupán csak az én tempóm következménye, én pedig kellőképpen tántorgok a pályán.

Az előzményekre, körülményekre való tekintettel egy kemény edzésnapként álltunk a rajtvonalakhoz. Persze nagy reményeim nem voltak a futameredmények tekintetében, de azért büszke vagyok rá, hogy még ilyen állapotban is kizárás nélkül teljesítettük a futamokat.

Köszönjük a Kraft SE és Szoboszlay Era biztatását, támogatását. Nélkülük biztos ideje korán feladtam volna.

A csütörtöki kiállítást követő némi – két nap – pihenés után már pakolhattam ismét a kis családunkat az autóba. Irány TordasZoo és a következő Téli Kupa.

Az időjárás kegyes volt hozzánk. Napközben már-már tavasziasan kellemes idő fogadott minket. Viszont az elmúlt hetek havazásából megmaradt hókása is olvadásnak indult, ami azt eredményezte, hogy bokáig süllyedtünk a sárban és a jeges pocsolyákban. Most mondhatnám azt, hogy előrelátóak voltunk és azért mentünk gumicsizmában, de ez pusztán csak a lustaságunknak volt köszönhető, mert a költözés óta még nem minden került elő, a reggeli készülődéskor pedig a gumicsizma volt kéznél.

De vissza az agilityhez. Szóval Brianával kezdtük az A1 agility futamot. Briana szépen, hibátlanul teljesítette a futamot. viszont szerencsétlenségünkre, vagy inkább talán szerencsénkre, sem a kézi időmérő, sem a lézeres időmérő nem indult el. Így újra kellett futnunk az A1 agility futamot:

Ez a futam is hibátlanra sikerült és még időnk is lett. Ezzel a futamunkkal az A1-es mezőnyben a 2. helyen végeztünk:

Következtek az open jumping futamok, ahol szintén Brianával kezdtem:

Ezt a pályát is hibátlanul sikerült abszolválnunk és az A1 mezőnyben a 2. helyen végeztünk. Viszont a kiegyensúlyozott teljesítményünknek köszönhetően az összetett eredményhirdetéskor a dobogó legfelső fokára szólítottak minket Brianával:

Elérkezett Anorien ideje. Őt szólították az Open Jumping pálya startjához:

Némi tekergés és keresgélés után is hibátlanul sikerült teljesítenünk ezt a futamot. Persze a felvételeket visszanézve már teljesen egyértelműen a vállammal, a mozdulataimmal irányítottam rosszul Anorient. Ő csak azt csinálta, amit én a testemmel mondtam neki.

Majd elérkezett a nap fénypontja. Elkészült az A3 agility pálya. Mire a miniket szólították már besötétedett és a tavaszias időnek is hűlt helye lett. Már majdnem odafagytunk a pálya szélére. Komoly kételyeim támadtak, hogy lefussuk-e egyáltalán ezt a pályát, olyan szinten nem akartak mozogni az “elfagyott” végtagjaim.

Végül teljesítettük és nem is akárhogyan, hibátlanul az A3 agility pályát is. Dobogóra ugyan nem kerültünk fel, de az A3 mezőnyben az általunk elért összetett 5. helyre is rendkívül büszkék voltunk.

A hazafele úton gondoltam végig a nap eseményeit és ekkor tudatosult bennem, hogy mind a négy, sőt Briana pótfutamával együtt, mind az öt futamunkat pályahiba nélkül teljesítettük.

Köszönjük Szoboszlay Erának és a Kraft SE-nek a felkészítést.